Gyakorolja a magas vérnyomással járó járást

Mi okoz hipertóniát?

Fő navigáció vasárnap

A magasvérnyomás-betegséget kóreredete szerint két csoportra osztjuk. Ha kialakulásának hátterében valamilyen más szervi betegség áll, másodlagos vagy szekunder hipertóniának nevezzük.

A háttérben álló betegség kiderítése igen fontos, mivel lehet, hogy megszüntethető vagy kezelhető, s ezáltal a vérnyomás visszatérhet normális vagy normálishoz közeli értékre.

Az esetek döntő többségében az okra nem derül fény.

A magas vérnyomásnak ezt a formáját esszenciális vagy primer hipertóniának is nevezzük. Noha az okot sokszor nem lehet azonosítani, néhány kockázati tényezőről tudjuk, hogy növeli a hipertónia kialakulásának esélyét, és súlyosbítja a már fennálló magas vérnyomást.

Lappangva, alattomosan károsítja az érfalat és okoz súlyos szövődményeket. Érdemes emiatt rendszeresen, minden háziorvosi vizit alkalmával ellenőriztetni a vérnyomást, 40 éves életkor felett pedig legalább évente javasolt szűrőjellegű mérés.

A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de jelei lehetnek a szédülés, fejfájás, fáradtságérzet, nehézlégzés, orrvérzés, látászavarok, mellkasi fájdalom angina pectorisidegesség.

Legtöbbször a már a hipertónia szövődményeként károsodott szervek szív okoznak különböző tüneteket. A magasvérnyomás-betegség kialakulásának kockázata az életkorral nő.

Fiatalok között csak néhány százalékban fordul elő, 50 éves kor felett a népesség 30—40 százaléka érintett lehet, 70 éves kor felett pedig háromból két ember biztosan hipertóniás. A nemek között is észlelhető különbség: 50 éves kor alatt a férfiak, 65 év felett viszont már a nők között gyakoribb az előfordulása.

Mivel a magas vérnyomás sokáig nem okoz panaszt, általában túl későn ismerik fel, amikor már egyéb károsodások is történtek. Téves az a felfogás, hogy előrehaladott életkorban a magasabb vérnyomás is normálértéknek minősül, és nem ártalmas: az idősebb emberek a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak, ha magas a vérnyomásuk.