Hogyan bánt férjével magas vérnyomás miatt

Élt valahol, talán csak pár lépésnyire egymástól, de mindenképp azonos Univerzumban egy férfi és egy nő. Elképzelhető, hogy már ezt is a SORS rendezte így, de az is lehet, hogy random szórta őket oda, ahova, hogy később kedvére babrálhasson velük. Égből pottyant szeretet?

Kint szürke és hideg a világ, és hiába a család, a meleg otthon, a lelkünkről is, mintha jégcsapok meredeznének. Ráadásul itt a Valentin nap, ami ugye a szeretetről szól, mindenhonnan felhúzható szívecskék, rózsaszín plüssizék vicsorognak ránk, mintha csúfolnának. Már vagy huszonöt éve szerette.

Amióta Juli bekerült hozzájuk a második bé osztályba. Olyan kicsi volt, olyan ijedt, Anna úgy érezte, meg kell védenie mindentől és mindenkitől. Annyira mások voltak, Anna erős, nyúlánk, szemüveges, komoly, Juli aprócska, copfos, vigyori.

Fejfájás, vérnyomás!!!

Anna az egyetem után férjhez ment L-hez, és szült két gyereket. Juli pedig menthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszeretett K-ba. K nyers volt, hogyan bánt férjével magas vérnyomás miatt, ösztönös, dacos, nem voltak iskolái, nem volt pedigrés családja, nem volt semmije. Képtelenség volt a világ előtt felvállalni egy ilyet. És elhagyni is. Ilyen a szerelem — bólogatott Juli, és kerekre nyitotta a szemét, úgy bámult bele Annáéba, hogy minél meggyőzőbb legyen.

Azért bánt, mert szeret — súgta, és potyogtak a könnyei, aláfutottak az arcán, mint a fekete vér.

Én ápolom a beteg apósomat, aki még a halálos ágyán is gyűlöl...

Kint dörgött az ég, kopogott a sok kis jégborsó a kocsibeállón, arasznyira is visszapattantak a betonról. Anna a vállára vonta Juli fejét, közel csúszott hozzá, egészen közel, hogy összesimulhasson a felsőtestük, a mellére szorította, ahogy a gyerekeit régen, ez mindig segít, Juli egyre halkabban hüppögött, a levegőt már szépen vette, csendesen, a könnye most Anna vállára csorgott.

Ölelte, fojtotta Annát, bal kezével a hajába csimpaszkodott, jobb kezével a feje fölött hadonászott.

Jobb keze hófehér, friss kötésben, négy ujja házilag eszkábált, lapos fakanálból összekötözött sínben, nem is olyan rég még az ajtórésben voltak, hiába akartak volna, nem tudtak szabadulni, K szorította oda őket, aztán rájuk vágta az ajtót. Ugye, szeret? Hajnal volt már, Juli csontos arcára kékes csíkokat festett az utcai lámpa fénye.

Orvos válaszol

K és Juli viharos szerelme már hét éve tartott, persze több megszakítással, pontosan néggyel. Négyszer fél évig bírták egymás nélkül, aztán vagy összefutottak valahol véletlenül, vagy egyikük megkereste a másikat bőgve, sírva, követelve, térden csúszva.

Aztán mindig vadultak, mindig üvöltöttek, verték, püfölték, szaggatták egymást, Julinak egyszer már monoklija is volt, de őt se kellett félteni, meg is mondta, K melle, háta mindig véresre volt karmolva.

Anna néha elgondolkodott, milyen jó, hogy L nem szereti őt ennyire, és hogy ő sem szereti L-t, hogy nem kell szétmarni a hátát, hogy nem maradnak a körmei alatt véres kis foszlányok, élő, haldokló sejtdarabkák belőle, hogy L nem szívja, nem harapja szét a száját, nem tapad a nyakára, nem vájja belé a fogát, nem hatol belé nyilallásig, hogy moccanni se tudjon.

Ugye, megnyomkodod egy kicsit a hátam, szokta kérdezni L, és Anna testápoló krémet csorgat a tenyerébe, sokáig melengeti, csak aztán simítja L nyirkos hátára, és olyan vigyázva keni szét rajta, mintha az nem is férfi volna, ő meg nem is nő, nem is hús meg vér, hanem két felhő.

Szimpatika főoldal

Egy időben gyakran megfordult a fejében, hogy elválik L-től. Ne beszélj nekem itt szerelemről! Ha távolról, az utcáról nézi őket valaki, azt is hihette volna, hogy táncolnak csak, hasznos fizikai aktivitás magas vérnyomás esetén bolond csaj, és hogy az egyik, a kisebbik, a kezére tekert, hófehér kendővel nevetve integet.

• Először átmásolom, Dr.
• Addig csinálom, ameddig a kezem, a lábam és a fejem bírja
• Harmadfokú magas vérnyomás és hogyan kezelhető
• Orvos válaszol - Protexin
• Vörös Lujza
• Én ápolom a beteg apósomat, aki még a halálos ágyán is gyűlöl
• Addig csinálom, ameddig a kezem, a lábam és a fejem bírja Szerző: Seregély István - evpraxisa.

Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?