Rézcsövek jellemzői

Rézcső az épületgépészetben

A réz az egyetlen, ma is használt csőszerelési anyag, mely évezredek óta megbízhatóan szállítja a vizet. Első ismert használata egészen i.e. 2 750-ig nyúlik vissza, amikor Egyiptomban, az Abusir melletti templomban használtak rezet vízvezetésre. A római kori réz csővezeték rendszerek ép részei a mai napig megtekinthetők Pompeiinél és Herculaneumnál, azokban a városokban, melyeket a Vezúv kitörése pusztított el i.sz. 79-ben.

A 20. században a réz a fűtési és vízellátási rendszerek elsőszámú anyagává vált, a színvonal mércéjét olyan magasra állítva, amit a versenytárs anyagok csak próbálnak megközelíteni. A réz megbízhatóságát sok évtizeden keresztül bizonyították rézcsővel szerelt európai otthonok milliói, és így joggal szerezte meg a legjobb csőanyagnak járó elismerést. A réz már kiállta az idő próbáját, és továbbra is a modern otthonok legkedveltebb csőszerelési anyaga.

Kiváló mechanikai és fizikai tulajdonságainak köszönhetően a réz elviseli a zord és szélsőséges hőmérsékleti - és nyomásértékeket és környezeti körülményeket. A szolárrendszerek 200°C körüli hőmérsékletétől egészen a cseppfolyós állapotú gázok - 200°C-os hőmérsékletéig, légkondicionáló berendezésekben előforduló 35-40 bar nyomásig – a réz mindezt nagy biztonsággal elviseli. Az időjárás hatásainak (UV sugárzás, napsütés, oxigén) kitett rézcső nem öregszik és az idő múlásával nem változtatja meg tulajdonságait, nem úgy, mint egyes műanyagok. Mivel olvadáspontja 1083°C a gázhálózatok tűzállósági követelményét, azt, hogy 650°C hőmérsékletig gáztömör legyen, is biztonsággal teljesíti nemcsak a cső, hanem a kötéshelyek is (keményforrasztás és présidomos).

 

rohre_neu_02.jpg

 

Természetes, higiénikus, fenntartható, a végtelenségig újrahasznosítható csőanyag

Az építőipari termékek fenntarthatósága napjainkban egyre inkább kulcskérdés az európai építőipar számára. A réznek ezen a téren is kiváló mutatói vannak. Tartóssága és hosszú élettartama okán már eleve hozzájárul az épületek fenntarthatóságához, de ha bontásra vagy felújításra van szükség, a réz – sok más építőanyaggal ellentétben – akkor sem a szeméthegyet növeli, köszönhetően újrahasznosíthatóságának. Az újrafelhasznált réz azonos marad az elsődleges rézzel, nem számít, hogy hány alkalommal hasznosították újra. Európa rézigényét már most 45%-ban újrahasznosított anyagból fedezi. A végtelen újrahasznosítási ciklusnak köszönhetően lehetséges, hogy otthonunk új csőrendszer elemeinek néhány atomja középkori rézékszerből, esetleg a Római Birodalomban vert pénzérméből származik.

A rézcsövek és szerelvények pusztán tiszta rézből készülnek, egy 100%-ban tiszta, természetes fémből, melynek a kémiai összetétele jól ismert, használata évezredes tapasztalaton alapszik, és nélküle jövőnk is elképzelhetetlen. A réz egy elem, mely nem tartalmaz ember alkotta összetevőket, használata során nem kell kellemetlen meglepetésekre számítani. A műanyagokkal ellentétben a réz nem tartalmaz adalékanyagokat és komplex illékony szerves vegyületeket, melyek bejuthatnának az ivóvízbe. A réz egy természetes anyag, mely nyomelemként elengedhetetlen egészségünk megőrzéséhez. Kis mennyiségű rézre naponta szükségünk van, és ezt tej, diók, magvak, máj vagy csokoládé bevitelével fedezhetjük.

A rézcső az egyetlen csőszerelési alapanyag, mely természeténél fogva antibakteriális és higiénikus, ettől kiváló választás az ivóvízhálózatok szereléséhez. Még jóval az olyan mikroorganizmusok, mint a baktériumok, felfedezése előtt, az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak és az aztékok is réz alapú készítményeket használtak a fájó torok gyógyítására, a bőr ápolására, valamint a mindennapi higiéné során. Napjaink vizsgálatai megerősítették, hogy az ivóvízvezetékekben a rézcsövek csökkentik a biofilm kialakulását (egy mikroorganizmusokból álló réteg, mely az ivóvizet szállító csövek belső felületén alakul ki), és csökkentik az olyan veszélyes baktériumok, mint például a Legionella megjelenését és szaporodását.

Gyártófüggtelen, szabványosított csövek – MSZ EN 1057: 2006 + A1:2010

A rézcsövek és szerelvények az európai szabványoknak megfelelően készülő, minőségi termékek. Az épületgépészeti rézcsövek gyártását és alkalmazásának feltételeit Magyarországon is harmonizált alábbi európai szabvány szabályozza MSZ EN 1057:2006 +A1:2010, „Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű rézcsövek víz és gáz részére, egészségügyi és fűtési alkalmazásra”, angol címe: "Copper and copper alloys. Seamless, round copper tubes for water and gas in sanitary and heating applications".

Bárhonnan is szerzi be rézcsöveit és szerelvényeit, biztos lehet benne, hogy a rézcsőhálózatok minden egyes eleme felcserélhető más gyártók termékeivel, valamennyi gyártó csöve és a számos idomgyártó terméke tökéletesen illeszkedik. Megnyugodhat, hogy a rézrendszer elemei univerzális, szabványosított méretsorban, általánosan hozzáférhetők szerte Európában és hazánk minden épületgépész kereskedésében most, és a jövőben is.

A rézcsövek szállítási formái:

  • Tekercsben (50 m hosszúságig), lágy kivitelben, 22 mm csőátmérőig, azon területekre, ahol a jó hajlíthatóság előnyös (pl. padlófűtésnél és vakolat alatti vezetésnél).
  • 5 m-es szálban, kemény vagy félkemény kivitelben, egyenes vezetékek számára vakolat felett és alatt. 22 mm átmérő felett csak szálcsövek vannak.
  • Műanyagbevonatos kivitelben, a páralecsapódás elkerülésére, és különösen agresszív közegekben (pl. istállókban vagy galvanizáló üzemben), valamint föld alatti vezetékeknél. Melegvizes és padlófűtési vezetékeknél is.
  • Gyárilag hőszigetelt kivitelben, melegvíz szállító vezetékekhez, a hőszigetelésre vonatkozó szabványelőírások szerint.
  • Belső felületén ónozott kivitelben, amelyek a rézcső mellett ivóvíz- és esővíz vezetésére alkalmazhatók. Belső felületén ónozott rézcsövek bármely minőségű ivóvízhez használhatók, korlátozás nélkül.

Az MSZ EN 1057: 2006 + A1:2010 szabvány szerinti rézcsövek legfontosabb jellemzői

Az MSZ EN 1057:2006+A1:2010 európai szabványban kerültek rögzítésre a rézcsövek minőségére vonatkozó követelmények. Ez a szabvány a 6-276 mm külső átmérőjű rézcsövekre (a szigeteltekre is) érvényes: 

  • Hideg-és melegvizes hálózatokban
  • Melegvizes fűtési rendszerekben, beleértve a padlófűtési rendszereket
  • Gáznemű és folyékony háztartási tüzelőanyagok hálózatában
  • Vízelvezetési rendszerekben

Az MSZ EN 1057 Európában érvényes szabvány, a műszaki állapot elismert szabályainak tekinthető; ebből ered az a követelmény, hogy az épületgépészetben a meghatározott területeken csak az MSZ EN 1057 szerinti rézcsövek kerüljenek alkalmazásra.

Az MSZ EN 1057 a rézcsövek számára a Cu-DHP (CW024A) anyagminőséget írja elő. Cu a réz kémiai jele (latinul cuprum). DHP oxigénmentes (dezoxidált) rezet jelent, magas, de korlátozott mennyiségű visszamaradó foszfortartalommal. (angolul: deoxidized high residual phosphor). A foszfort a gyártás során adagolják a rézhez, hogy az oxigént eltávolítsák. A réz oxigénmentessége mindenekelőtt a keményforrasztásnál és hegesztésnél bír jelentőséggel.

Az MSZ EN 1057 további követelményei:

  • A külső átmérő és körkörösség különösen szűk tűrése
  • Előírások a felületi minőségre
  • Meghatározott mechanikai tulajdonságok, mint a szilárdság és a nyúlás
  • Hajlíthatóság, feltágíthatóság és peremezhetőség
  • Vizsgálati módszerek az előírt tulajdonságok ellenőrzésére

Abból a célból, hogy azonnal felismerhető legyen, hogy a minőségi jegyek ezt a szabványt teljesítik, az MSZ EN 1057 kifejezetten előírja, hogy a csöveket az alábbi adatokkal kell jelölni:

 

msz_en_1057.jpg

A rézcsövek jelölése az MSZ EN 1057:2006 + A1:2010 szerint

Share >

Szerelési segédlet
nevtelen.jpg

A kiadvány ismerteti a szakszerű rézcsöves szereléstechnológia során alkalmazható anyagokat, ismerteti a különböző kötések megengedett alkalmazási területeit, valamint útmutatást ad a víz, fűtés, gáz, fűtőolaj és sűrített levegő rendszerek szerelése folyamán betartandó szabályokra.